Helikopterek és katonadolgok kézfogásnyira

Márciusban érdeklődő diákok, a tanév lezárása után tíz tanár látogathatott Szolnokra, a helikopteresekhez. Pontos nevén, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis, immár másodjára fogadta iskolánk tanulóit – ezúttal - pedagógusait. Gondolhatnánk, mást lát a katonaéletben iskolánk fiatalja és mást egy felnőtt. A mostani, június 21-i bázislátogatáson is kiderült azonban: akárhány év legyen mögöttünk, egy lehetőség, vagy „a lehetőség” kortól függetlenül mindenkinek szembe tűnhetett. Legyen szó tizenévesről vagy őszülő oktatóról. Mégpedig az, hogy a jó szakembert mindenhol szívesen látják.

Tanulóink jelentős része előtt sem titok, hogy a katonai pálya biztos megélhetést, kiszámítható jövőt ígér. A június végi látogatáson, tanárjaink is hallhatták-láthatták, mennyi előnye van ennek a hivatásnak. Különösen a műszaki tárgyakat oktató kollégák tapasztalták meg, hogy aki békési intézményünkben helytáll, és ért a gépekhez, az ahogy a mezőgazdaságban és iparban, ugyanúgy itt is boldogulhatna.

Természetesen a tizenévesnek érdekes és felejthetetlen élmény egy repülő szerkezet, egy egyenruhás. A műszaki szakembereknek azonban beszédesebbek, jobban feltárulkoznak nekik az elemeire bontott hajtóművek, rotorok, helikopter-testek. De a humán beállítottságú kollégák is szereznek tapasztalatot. Hisz jó látni, hogy a katonás fegyelem lehet emberies, a végrehajtandó feladat ösztönző, ideértve az erkölcsi-anyagi elismerést is.

A személyes kapcsolat és tapasztalat a honvédekkel már csak azért is fontos, mert a   GFE Technikum Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium századik intézményként ez év elején csatlakozott a Magyar Honvédség Kadét Programjához. A szerdai kirándulás tapasztalatszerzés volt. A világra, és az elektronikus hírközlésre jellemző tömegkommunikációs „ködben”, és a szakmákról-hivatásokról terjesztett féligazságok között nehéz eligazodni. A személyes tapasztalat a legjobb útbaigazítás. Egy régi mondás szerint ne ítéljünk felebarátunkról, amig nem jártunk sok-sok kilométert az ő cipőjében. A honvédségnél vagy állami intézményeknél, üzemeknél szerzett tapasztalatok lehetőséget nyújtanak a gyereknek a választásra, a tanárnak az orientálásra. Ilyen volt a szolnoki tanulmányút is.

  A helikopter bázis parancsnoka annak ellenére engedélyezte látogatásunkat, beléptetésünket, hogy igen magas katonai küldöttséget fogadtak. Az altisztek képzésére készített tanhangárban Mi-24-es és Mi-17-es harci helikoptert állítottak ki, megtekinthettük a MIG 21-es harci repülőt, a merevszárnyúak és a forgószárnyasok hajtómű-metszeteit. Ottjártunkkor a leendő szerelők, altisztek olyan feladatokkal foglalkoztak, ahol a matek nélkülözhetetlen. Lám-lám - kicsit hazagondolva -, ki döntheti el, mi az igazán szakmai tárgy, és melyik nem? Itt mindenesetre nagy a tét: ha valamelyik feladat nem sikerül, nincs előlépés. Esetleg csak alacsonyabb beosztásra lesz jogosult, aki „elszámolja” magát. Szó szerint és képletesen is. És kiderül az is, lehet félválról venni a nyelvtanulást, de nem érdemes.

Az irányítótoronyból szemünkkel végigpásztáztuk a városnyi területen fekvő bázist, láthattuk a régebbi gépeket. Majd közelről mutatták be a legújabb Airbus H145M  típusokat, melyekhez Gyulán is készítenek alkatrészeket.

Mit üzentek a szolnoki katonák, a tisztek?  És mi volt a tapasztalatszerzés summázata? Az, hogy a jó szakembereket mindenhol, így itt is nagyon várják. Jó szakemberré pedig csak céltudatos tanulók lesznek.

Szurmay Zoltán.