Akarsz-e játszani?

A Magyar dráma napját ünnepeltük szeptember 20-án a 11. A osztállyal. Játékos óra keretében együtt elevenítettük fel a drámairodalom már tanult nagy műveit, és szaladtunk előre kicsit a még ránk váró feladatokban. Ki ne ismerné a klasszikusokat? A téma igen üdítően hatott, még az osztályfőnököt is sikerült elkápráztatnunk.

„Ah, a lehetetlen lelkesít fel, Ádám!
A férfiúhoz méltó ez s dicső ám.
Istennek tetszik, mert az ég felé hajt,
S ördögnek kedves mert kétségbe ejt majd.”

 (Isten szerepében: Barna Botond Áron: Lucifer: Turai Zoltán, Éva: Kéri Luca, Ádám: György János)

„E koponyának egykor nyelve volt, szépen tudott dalolni; s hogy vágja földhöz e pimasz, mintha Káin állkapcája volna, ki az első gyilkosságot elkövette. Egy államférfi agya is lehetett, kinél most e szamár különb cselszövő; egy olyané, ki az Úristent is rászedte volna; nem meglehet?”

(Shakespeare: Hamlet – a címszerepben Lévai Gábor)

Júlia       

Hogy jutottál be? Mért jöttél? A kertfal

Nagyon magas, nehéz átmászni rajta.

Rómeó

A szerelem röpített könnyű szárnyán,

Azt egy kőfal nem tartóztatja fel.

Júlia       

Megölnek, hogyha meglátják, hogy itt vagy.

Rómeó     

A te szemedben több veszély lakik,

Mint hetven kardban! Nézz rám kedvesen,

És föl leszek vértezve ellenük.

(Shakespeare hőseinek szerepében Bótyik Gabriella és Lévai Gábor.)