Ismét elröpült egy év és újra végzős kollégistákat búcsúztatunk. A kívülállók számára a ballagás
csupán egy megszokott rituálé, de a középiskolai tanulmányaikat, vagy azok egyik lépcsőjét befejező
fiatalok, családtagjaik, barátaik és tanáraik számára sokkal többet jelent az. Az együtt töltött
esztendők során a gyermekből felnőtté válás tanúi voltunk mindannyian, s ezek az évek, napok,
pillanatok sosem térnek vissza. Viszont elkísérnek mindenkit és az emlékek, benyomások
megmaradnak bennünk örökké. A most ballagó kollégisták szinte mindegyike életében először volt
tartósan távol otthonától, családjától, de a kollégiumban is otthonra talált, kötött barátságokat és így,
egészen biztosabb gazdagabb lett. Az iskolában megszerzett tudás, a gyakorlati helyeken gyűjtött
tapasztalatok mellett a kollégiumi élet élményei teszik teljessé a középiskolai éveket. A sokszínű
kollégiumi programok, foglalkozások, a szilenciumok, a vetélkedők, az egyéni és csoportos
beszélgetések, az őszinte, nyílt és nem ritkán meghitt hitéleti események révén a kollégium sokkal
többé vált számukra, mint csupán egy olyan szálláshely, ahol a nem ritkán távoli térségekből érkező
tanulók eltöltik éjszakáikat és felkészülnek a tanórákra.
Az április 28-án tartott kollégiumi ballagást meglátogatta lelki vezetőnk, Ágoston atya, aki lelki
útravalót adott át a végzős diákoknak és megáldotta őket.
A ballagási ünnepségen a ballagók és a jövőre helyükbe lépő diákok egy-egy képviselője fogalmazta
meg gondolatait, s a kollégium közösségi élet helyszíneinek bejárása alatt ezúttal is szóltak a jól
ismert dallamok.
Végül, ahogy már hosszú ideje, hagyományainkhoz híven minden ballagó diákunk egy emléklapot
vett át, amely az ő személyére szabott tréfás üzenetet is tartalmazta.
Mi nevelőtanárok most búcsúzunk, de szívesen látunk Titeket, Kedves Ballagók, ha erre jártok!
További utatokon vezéretek legyen a tudás és tisztesség, kísérőtök pedig az igyekezet és
boldogság!
