A középiskolai ballagás egyszeri és megismételhetetlen ünnepélyes alkalom. Valóban egyszeri? A mi kollégistáink abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy nekik két ballagási ünnep is megadatik. Igen, hiszen hagyományainkhoz híven minden évben megrendezzük a kollégisták ballagását. Ugyan nem olyan nagyszabású ez a ballagás, de annál bensőségesebb.
Így hát idén sem maradt el ez az emelkedett esemény. A nagy iskolai ballagást megelőzően a fiatalok elbúcsúztak a kollégiumtól, társaiktól, nevelőiktől. Bejárták a kollégium szilenciumos termeit, a közösségi helyiségeit és az aulában köszöntötték őket ifjabb társaik, tanáraik, a nevelők. Lelki vezetőnk, Dr. Esiobu Anayo Augustus, azaz a mi számunkra Ágoston atya lelki útravalóval töltötte meg a ballagók szimbolikus tarisznyáját. Az itt maradók üzenete, s a távozók elköszönő beszéde is elhangzott, majd a ballagók emléklapot kaptak. Ezen egy egyedi, minden ballagó diák személyére szabottan megírt vers, volt olvasható, amit a fiatalokat jól ismerő nevelők fogalmaztak meg. A kollégiumi ballagást egy kis agapé zárta, ahol a búcsúzó diákok és tanáraik, nevelőik már könnyedebb hangulatban feledkeztek meg rövid időre a közelgő megmérettetés előtti izgalmakról. De valóban elbúcsúztak a végzős kollégistáink? Többé már nem is találkozunk? Nagyon reméljük, hogy hallunk még Rólatok, s ahogy sok korábbi diákunk, Ti is bekopogtok hozzánk a „koliba”, s nem csak mi őrizzük a szívünkben az együtt töltött évek emlékét, hanem Ti is! Különben meg e ballagás csak egy lépés tovább az élet útján. Amint az elhangzott a köszöntők egyikében, a kiváló angol államférfi W. Churchill egyik ideillő, a ballagásra is talán vonatkoztatható mondása: „Ez nem a vég. Még csak nem is a vég kezdete. De talán a kezdet vége” Így legyen!
(Lupták Zoltán)
