„Víz az élet forrása” – A vizes élőhelyek a táj éltetői forrásai
A Vizes Élőhelyek Világnapját 1971. óta február 2-án ünneplik szerte a világban. A nevezetes dátum az iráni Ramsarban aláírt egyezményhez kötődik. Az egyik legrégebbi nemzetközi természetvédelmi egyezmény célja a vizes élőhelyek és az ott élő madárvilág védelme. A 20. század derekára a vizes élőhelyek drasztikus zsugorodása, leromlása és az ezekhez kötődő eredetileg gazdag és változatos életközösségek eltűnése sürgette nemzetközi szintű összefogást. A Ramsari egyezményt alapításkor 18 ország írta alá, napjainkra ez a szám 135-re bővült. Magyarország 1979-ben csatlakozott az egyezményhez. Megyénkben a Biharugrai -halastavak, a Kardoskúti Fehér-tó és Montág-puszta szerepel az országosan 29 - kiemelt jelentőségű - területet tartalmazó jegyzékben.
Természetvédelmi szakmai szempontból a különböző élőhelyek egymáshoz mért rangsorolása nem kifejezetten szerencsés megközelítés, ugyanakkor azok az élőhelyek, melyek kialakulásában és életében a víz meghatározó szerepet játszik, rendkívül változatos és gazdag ökoszisztémák. A fent említett és a jegyzékben kiemelt területeken túl Békés megye vízjárta területekkel bőven ellátott. Gondoljunk csak a Nagy- és Kis-Sárrét maradványterületeire, a Körösökre és a Hortobágy-Berettyó megyei szakaszára, holtágakra, településeket összekötő és azokon átfolyó vizekre (Holt-Sebes-Körös, élővízcsatorna), a külterületi kubik és bányagödrökre, a mezőgazdasági területeket behálózó csatornákra, de se szeri se száma a jellemzően náddal szegélyezett kisebb-nagyobb vízfelületű állóvizeknek és kisvízfolyásoknak.
Iskolánk területének keleti és déli szegélye is vizes élőhely típusba sorolható. Az eredetileg belvízelvezetésre szolgáló mesterséges medrek napjainkra, eredeti funkciójukat megtartva, természetközeli élőhelyeket alkotnak.
