Ami filmre kerül, az már örök és megmásíthatatlan – ezt érezhetik a Kreatív csapat tagjai, akikről elmondhatjuk, hogy iskolánk könnyűlovasságát alkotják, azaz ott jelennek meg, ahol az események sűrűje van. A sűrű jelen esetben egy háromnapos filmforgatás volt, amelyet Moldován-Garas Helga (úgy is mint az események motorja és fő motivátora) vezetésével több csapatmegbeszélés és kollégiumi ötletelés előzött meg, sőt voltak utómunkálatok is. Sikerült a „Közösségi mozi és médiaműhely, filmklub” pályázat keretében – nem mellesleg: a megyében egyetlenként – az 1956-os eseményeket más módon feldolgozni. Mivel mindenki jelen volt már jó néhány iskolai ünnepségen, a készítők úgy gondolták, hogy ideje lenne kilépni a sablonok és klisék fogságából. Két tapasztalt szakembert, Vámos Zoltán szakmai vezető filmest és Nagy Attila technikust is megnyerték az ügynek, Attila ráadásul egy korábbi kreatív csapatban dolgozott, a mi iskolánkban tanult, most pedig színházaknak és a budapesti Nagycirkusznak fotóz és hangosít-világosít. Az ő összefoglalóját olvashatjá(to)k:
„Készítettünk egy kisfilmet, ahol a diákok modern eszközökkel és úgynevezett green boxszal részeseivé válhattak – ha a valóságban nem is, de a filmen mindenképpen – a forradalmi eseményeknek. A film két fő részből épül fel: egy werkből, ahol is látjuk, hogyan készült egy adott jelenet, majd megszemlélhetjük a végeredményt. A történet gerincét olyan fontos szavak és kifejezések alkotják, mint például a bátorság és a remény – elgondolkodhatunk rajta, hogy biztosan ugyanezek foglalkoztatták hatvan évvel ezelőtt a forradalmárokat is.”
Nekünk, kívülállóknak csak az tűnt fel, hogy nagy a sürgés-forgás a gépudvarban és a színben, többek között felbukkant egy muzeális Csepel teherautó is, amely megdobogtatta a gépészek szívét, valamint pufajkás vagy nemzeti színű karszalagos egyének tűntek fel az iskola különböző pontjain, akiknek a jelmezét a Jókai Színháztól kölcsönözték.
Lássuk, hogyan foglalták össze a szereplők élményeiket!
„A betegségem ellenére – ami miatt végigszenvedtem a napokat – igen hangulatos eseményen vettem részt. Nagyon jól éreztem magam. A végkifejletet látva teljesen beleborzongtam, hogy három napi munkát nyolc percben láttunk. Örülök, hogy részt vehettem benne.” (Fazekas Kristóf 12. K)„Szerepeltem a filmben, és egyben rendezhettem is. Még a Csaba TV-ben is benne voltunk, és a Békés Megyei Hírlapban is megjelentünk!” (Lipthay Patrik 11. K)
„Már nem először nézem magam vissza, de még mindig furcsa. Nagy örömmel tölt el az, hogy az iskola és a pályázat révén egy rövid kis forgatáson vehettem részt. Azt hiszem, sohasem fogom ezt elfelejteni.” (Szemán Anita 12. M)
„Szerintem nagyon jó lett a film! Bár a szöveggel kissé sok volt a gond, de élesben jól sikerült. Megérte ennyit foglalkoznunk vele! A vágások a helyükön vannak, a képek és a lead pont összeillik.” (Gáspár Karolina 10. B)
„Bele tudtuk élni magunkat a múltba. Fura, hogy nem ugyanolyan a filmen a hangom, mint az életben…” (Deák Zita 11. L)
„Az egész kicsit különös volt, mert még sosem voltam ilyen forgatáson, de jó élmény maradt belőle. Igazából a Csepel teherautó „társasága” miatt vállalkoztam erre, de ha lesz újabb forgatás, ezen élmények után már nem a Csepel – vagy bármilyen más – teherautó – fog motiválni a jelentkezésben. (Molcsán György 10. A)
Utolsóként megkérdeztem a szereplőktől, hogy mit kiáltottak a film végén. Kórusban válaszolták: „Azt, hogy MEZGÉ!”
Értéket teremtettek – szerintem érdemes megnézni!
Szilágyiné Szabó Ágnes
