A tanítási év utolsó egy hetét arra használtuk fel, hogy minden nap kimozduljunk valahová (szarvasi kirándulásra, múzeumlátogatással egybekötött fagyizásra, pénteken pedig szentmisére). Az utolsó napok egyikére a gyalogtúra maradt, amelybe a múltkor az arborétumban már belekóstoltunk. Eredetileg két híd-kerékpáros kirándulásra mentünk volna Doboz-Szanazug irányába, de az osztály tagjai 15 városból, három megyéből érkeztek, így nehéz lett volna biztosítani megfelelő mennyiségű biciklit. Célpontunk ezért Dánfok volt, és gyalogosan vágtunk neki a jó pár kilométernek a gáton, így a gyér forgalom miatt módunk volt egymás mellett beszélgetni. Meghívtuk Szládek László gépésztanárunkat is, aki nemrégiben bocsájtotta szárnyra a technikusosztályát, így szívesen velünk tartott. A töltés magasából jól meg lehetett figyelni a város nevezetes épületeit, a másik oldalon pedig a Körös fonalát. A békési kikötőben – mintha megrendeltük volna – egy igen régi Zetorra bukkantunk, amelynek tulajdonosa engedélyt adott, hogy közelebbről megszemlélhessük a járművet. Rögtön múzeumbaráti körré alakultunk (hiszen egy pályázat keretében a régi mezőgazdasági berendezések feltérképezése, leírása a feladatunk), és tanár úr vezetésével elemeztük a látottakat (egy hasonló Zetor van a mi gépmúzeumunkban is).
Holott valószínűleg a nyár legszelesebb napját választottuk, és időnként jól elfért rajtunk a pulóver mellett a széldzseki is, jó társaságban kellemesen telt az idő. Szerencsére van még két évünk hasonló programokra!
Szilágyiné Szabó Ágnes
