Család nélkül nincs iskola, és a mindennapjainkban is jó, ha a két terület összhangban működik, így az iskola hagyományos őszi diáknapját (amely korábban a túrázás és a sport jegyében telt) most a család jegyében szerveztük meg. Szívesen vártuk házunk tájára a szülői közösség tagjait, a nyugdíjas pedagógusainkat, és hogy minden generáció képviseltesse magát, három óvoda kisgyermekeit örvendeztettük meg szalmalabirintussal, kisebb és nagyobb traktorokkal, állatsimogatóval.
A megnyitó után lázas készülődés kezdődött, és hamarosan fellobbantak a tüzek, amelyeken egyszerű, de annál finomabb ételek készültek. A fiúkat nem kellett focizni küldeni (néhol még a krumplit is megpucolták előre, hogy mehessenek). Régi korok ruháiban lehetett fényképezkedni, megismerkedhettünk a Kollabor természettudományos élményattrakcióival, a kalandvágyók elindulhattak egy ügyességi csapatversenyen, a szelídebbek pedig gyógynövényekkel ismerkedhettek, az iskola környezetét szépíthették néhány virág elültetésével. Népszerű volt még a társasjáték is, ahol (egy évben egyszer) a tanárokat is vicces feladatok elé lehetett állítani.
A nap végére nem csak a húsz bográcsban főtt meg az étel, hanem a végeredmény is kialakult – de talán nem is a győztesek személye fontos, hanem az, hogy egy napot együtt tölthettünk, kikapcsolódással és a szokottól eltérő tanulással, és úgy ismerkedhettünk egymással, ahogyan a mindennapokban csak kevés lehetőség adódik.
