Kedves olvasók!
Hadd számoljak be legújabb informatikai élményeimről. Már tavaly is kaptam meghívást az iskolától a PLAY IT kiállításon való részvételre, de úgy gondoltam, hogy egy ilyen komoly tantárgyat oktató személynek nem nagyon van helye az óriásképernyőkön lövöldözős játékokat játszó tinédzserek között.
Meg különben is alig érek rá, továbbképzésre is járok – menjen valaki más. De aztán arra gondoltam: "nem jó, hogy egy pedagógus csak a szakmáját tudja képviselni, de hogy a diákokat mi érdekli (még ha kapcsolódik is az általa oktatott tárgyakhoz), az már nem". Nem helyes "bezárkózni a tanterembe, és elbújni a tantárgy mögött". A diákoknak elsősorban nem tanárokra van szükségük, hanem olyan felnőttekre, akik hús-vér emberek. Ők is van, amit jobban szeretnek, míg más dolgokat kevésbé. Nekik is van stílusuk, őket is érheti pozitív meglepetés. Sőt, még az is előfordulhat, hogy ehhez pont a diákjai segítik hozzá.
Én valahonnan – tévesen – úgy gondoltam, hogy a play it (játssz ezt) semmi másról nem szól, mint zombivá változott gyerekekről, akiket hat ökörrel sem lehet elvontatni a számítógép mellől, mert csak az a játék létezik számára, semmi más. Ezzel szemben kiderült, hogy itt mindenfajta játék megfordul: asztali társasjátékok, mozgásos játékok a mászófaltól a rögbilabdáig, na és persze számítógépes játékok is.
Még előtte való napokban kaptam egy "fülest" (nem pofon, nem fülhallgató, hanem jótanács), miszerint: "tanár úrnak feltétlenül ki kellene próbálnia a Hidden Agenda játékot, mert tanár úrnak az való". Sose lehet tudni. Néha egy diáknak is lehet igaza. Még az is előfordul, hogy jót akar. Ki tudja? Ki kell próbálni!
Nos, valahogy eljutottunk odáig, ahol egy hatalmas pavilon egy kis zugába behúzódva egy TV/Monitor képernyő előtt ülnek néhányan és valami magyar nyelvű film-félét néznek, de időnként döntési joguk van, hogy hogyan menjen tovább a történet lefolyása. Ez időnként szórakoztató: ideges legyen a főszereplő vagy nyugodt, más esetben veszekedő vagy együttműködő. Máskor viszont nagyon is sarkalatos döntéseket kell hozni. Ilyen például, amikor a rendőrnőnek döntenie kell: a túszt mentse meg, vagy a társát?
Amikor mi odaértünk, akkor egy szakértő (csapatunk egyetlen nőtagja) jelezte, már csak kb. 5-10 perc van hátra az előző csapat játékából, és mivel senki más nem áll előttünk, várjuk ezt ki és utána játszhatunk. Így is lett. Kisvártatva leülhettünk a fotelnek álcázott ülőalkalmatosságokba, és kezünkbe vehettünk egy-egy mobiltelefonra emlékeztető vezeték nélküli távirányítót.
El is indul a játék, és rövid idő alatt eljutottunk odáig, hogy meghozhattuk közösen a döntést: a rendőrnő a túszt mentse meg. Ez azért is volt érdekes, mert az előző csapat játékában a (fejezet) végéig életben volt a társ, míg mi az első 10 percben indirekt módon kiiktattuk. Mást akartunk, mint az előző csapat! Nehogy már ugyanazt játsszuk le mi is! Használjuk a döntési lehetőségeinket!
Egy szűk óra múlva már túl voltunk ezen az élményen, és nekem beindultak a mélyebb informatikai készségeim is. Most esett le a tantusz, hogy ez a számítógépes program az ún. Programozott oktatás elvén alapul, melyik egyik képviselője a Crowder által 1960-ban megjelent oktatógép volt. Ahol a gépben a tananyag diafilm kockákra van rögzítve, így nem feltétlenül szükséges a lineáris (folyamatos) továbbhaladás, hanem az oktatóanyagot feldolgozó személy (tanuló vagy hallgató) nyomógombokkal tudja jelezni, merre kíván a tananyagban továbbhaladni.
Vagy éppenséggel a gép egy ellenőrző feladatsor megfelelési szintjének kimenetele alapján kínál fel ismétlési lehetőségeket számára.
De ez az elv már korábban is megjelent a szórakoztató iparban. 1982-ben tört be Magyarországra az első lapozgatós játékkönyv: Steve Jackson és Ian Livingstone: A Tűzhegy varázslója. Mely az akkori, könyveket olvasó-lapozgató generáció számára nyújtott sok esetben szórakozást. De a számítógépes programalgoritmusok és grafikák egyaránt utolérték a diafilm kockákat és a könyveket is.
Ezért gondolhatjuk azt – tévesen – hogy mindenhová számítógép kell. Ez pedig nem igaz! Nem elég elolvasni ezt a beszámolót innen a weblapról, ki is kell mozdulni otthonról. Érdemes nyitott lelkülettel lenni, mert úgyis akadnak majd előbb-utóbb lehetőségek ilyen csoportos utakra, csak ki is kell azokat használni!
Kővári Zalán
mérnök-informatikus
mérnök-tanár hallgató
Nagyon jó volt a Play IT. Rengeteg lehetőség volt az új technikák és játékok megnézésére, kipróbálására. A technikai dolgok mellett, társasjáték sarok is volt, amiben rengeteg logikai alapokon fekvő játékot lehetett kipróbálni, érdekes volt megtornáztatni így az agyunkat. A rendezvényen érdekes technikai újítások is megnézhetők voltak. Ami többünk számára is igen érdekes volt, az egy játék volt, amit lehetett telefonnal irányítani, és logikai, csapatszellemre építő volt, miközben együtt alakítottuk a történetet. Sok videóssal is találkozni lehetett, és aláírást meg fényképet is lehetett kérni.. (amire inkább reggel volt lehetőség, később már emberpróbáló lett volna a végtelen sorokat végig állni) Rengeteg kisebb gyerek is volt, jó látni, hogy érdeklődnek a fiatalok is a technika iránt. Illetve pár cosplayest (jelmezest) is lehetett látni, ami szerintem egy igen különleges művészeti forma szóval igen érdekes. Összességében jó élmény volt részt venni ezen a rendezvényen.
Kenyeres Noémi
Nagyon tetszett, hogy mindent ki lehetett próbálni. Nagyon menő cuccokat láttam, kitudtam próbálni egy csúcskategóriás számítógépet, gamer perifériákkal, sokkal jobb volt a játékélmény mint az otthoni eszközökkel, jó látni hogy a technika milyen gyorsan fejlődik. Több terület technikai újításait is láthattuk. Nekem nagyon tetszett a rendezvény. A Hidden Agenda játék tetszett a legjobban, mert ilyen típusú játékot még nem nagyon láttam, főleg ilyen kivitelezéssel, nagyon jó volt a grafikája, és telefonnal kellett irányítani.
Pusztai Richárd
Nekem a tavalyi kiállítás jobban tetszett, de azért idén is volt bőven látnivaló. Kipróbálhattuk az új Call Of Duty játékot ami szerintem nagyon jól ki lett dolgozva. Jó volt látni az idei év újításait, mint játékok, mint más informatika dolgok téren. Mint előző évben most se unatkoztunk. Főként nem lehet olyan dolgot kiemelni, ami jó volt, mert az egész rendezvényt lehetett élvezni. A rendezvényt még mindig csak ajánlani tudom.
Tövisháti Márk
