Mintha tegnap lett volna, hogy bemutatkoztak az új kollégistáink és az új tanév első napján megint köszönthettük kollégiumunk új lakóit. Az élet ismétlődő eseményei csak látszólag tűnnek rutinnak. Hiszen a kilencedikes, középiskolai tanulmányaikat éppen megkezdő lányok és fiúk számára végképp nem rutin az új iskolatípus, s pláne nem az a kollégiumba való beköltözés. Persze nyíltan kevesen vallják be, hogy mennyire stresszes lehet ez a helyzet, hanem „cool” módon igyekeznek lazának tűnni. Erről győződhettünk meg, amikor az új tanév első napján meghívtuk az újakat, hogy a kollégium közössége előtt mutatkozzanak be, s ismerjék meg a már hosszabb-rövidebb ideje itt élő társaikat. Az esemény végére már sokat oldódott a hangulat és a - olykor harsány - nevetés lépett a kezdeti feszengés helyébe. A kollégium vezetése, a nevelőtanárok, a technikai munkatársak, az idősebb diákok, a Diákönkormányzat együttesen segítik elő, hogy az újak hamar beilleszkedjenek, megszokják az új életformát. Bízunk benne, hogy a „gólyák” - a felsősök döntő többségéhez hasonlóan - megszeretik a kollégiumot, s úgy ragaszkodnak majd ahhoz, ahogy az „öregek” tették és teszik napjainkban is.
(Lupták Zoltán)
