Iskolánk irodalomszerető közössége már másodszor mehetett az idén kirándulni a békési önkormányzat jóvoltából, igaz, most csak kisebb létszámmal, még a megyei versenyzők közül is itthon kellett hagynunk néhány embert. Cserébe azonban nem csak a megyénket hagytuk magunk mögött, hanem az országhatárt is átléptük: előbb ugyanis Szalontára, majd Debrecenbe utaztunk.
Az első helyszínen előbb az Arany szülőház helyén álló parasztportát tekintettük meg, amelyen még áll a Családi körből ismert, feketén bólingató eperfa dédunokája. Ugyan a házban semmi sem eredeti, mégis megmutatja azt az atmoszférát, amelyben a cseperedő költő élhetett. Itt kisebb kortárs művészetre is jutott energiánk, például a kerítésre könyökölve elmondani a Johnny Gold in the house-kezdetű rigmust, azaz verseltünk az eperfa alatt.
Második utunk a Csonka-toronyhoz vezetett, amelyet a csoportunk haladó hagyományai szerint annak rendje s módja szerint meg is másztunk, és az is kiderült, hogy meg tudjuk találni azt a pontot az emeleten, amely a leginkább berezonál, ha százötven ember jár-kel a lépcsőn. Egyesek ennek nagyon örült, főleg, amikor lejöttünk. Az ebédcsomagunk annyira finom volt, hogy még indulás előtt megtetszett valakinek, és a tanárnő tizenhárom csomag helyett csak ötöt tudott visszakönyörögni, de jó mezgésként feleztünk.
A tervezett sétára nem került sor, ugyanis sietnünk kellett a Debreceni Református Kollégiumba, ahol zárás után körbevezettek minket. Mint ismeretes, itt folytatta Arany János középiskolai tanulmányait, bár végzettséget nem szerzett. A Kollégiumban megtekinthettük a reformáció 500 éves évfordulójára készült, híres tanítványok előtt is tisztelgő kiállítását, valamint azt a faragásokkal gazdagon díszített termet, ahol a Kántus is énekelt, s ahol Kossuth Lajosnak s városunk egykori országgyűlési képviselőjének, Irányi Dánielnek is saját helye, most pedig emléktáblája van. A Nagytemplomba sajnos rendezvény miatt nem tudtunk bemenni, és elmaradt a tervezett cukrászdázás is, viszont volt idő egy kisebb sétára a környéken, valamint a buszon kiderült, hogy egyikünk sose indul el titkos süti nélkül. Hat óra helyett fél kilenckor érkeztünk meg, de az élmények bőségesen kárpótoltak a fáradalmak miatt.
Az idén csak Budapestet nem kerestük fel Arany életének állomásai közül – ezen azonban változtatni tervezünk.
