A „Lépj egy fokkal feljebb” pályázat kapcsán az intézményben előforduló nevelési és oktatási problémák hátterében a többszörösen hátrányos fiatalok motiválatlansága, a szülői háttér megfelelő támogatásának hiánya, továbbá a tanulásról és munkáról kialakult felfogásbeli eltérések mutathatók ki.
A mai modern, urbanizált világunkban a fiatalok kötődési űrben találják magukat, - nem alakul ki mély érzelmi kapcsolat a felnőttekkel. A nap nagy részét kicsi kortól kezdve a kortársak között töltik. Ebből adódik, hogy a kultúrát, az érték- és normarendszert egymástól veszik át, ami igen távol van a keresztény kulturális hagyományoktól. A digitális forradalom csak tovább ront a helyzeten a virtuális, felületes kapcsolataival. A kortárs kapcsolatok éretlen személyeket fognak össze, és nekik folyamatosan „harcolni” kell a társak szeretetéért, a kortársak elfogadásáért.
A fiatalok egymás közötti illetve felnőttekkel való „harcának” csökkentése érdekében fontos, hogy a nevelési munkánk során a közösségi érzés kialakítására fektessük a hangsúlyt, történetesen a hovatartozási érzés, a megfelelő önbizalom, az egyenértékűségi érzés és a FELELŐSSÉGÉRZÉS kialakítására.
A szupervízió során körbejártuk a bátorítás pedagógiáját, a konfliktusok kezelését, rejtett érték és normarendszerek föltárását és lebontását segítő resztoratív (kapcsolat- és közösségépítő) eljárások technikáját.
A foglalkozássorozat fő célja a speciális pedagógiai szemléletváltás elindítása volt. A továbbiakban a megváltozott szemlélettel alkalmazott technikák segítséget nyújtanak a diákokkal való konszenzus kialakításával, a megfelelő önértékelés és felelősségérzet kialakulásával a kitűzött „Lépj egy fokkal feljebb” cél eléréséhez.
