A Békési Szent Lázár Alapítvány szervezésében iskolánk néhány tanulója - Moldován-Garas Helga kíséretében - szeptember 10-én az ukrán-román határ mellett fekvő Rozsályra utazott tanulmányi útra.
A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat által finanszírozott program célja, olyan helyszín meglátogatása volt, ahol példaértékű szociális, esélyegyenlőségi módszerek és munkahelyteremtő tevékenységek zajlanak. A Békésről érkező közel 50 fős csapatot - alapítvány dolgozóit, békési intézmények képviselőit, iskolánk tanulóit - a falu polgármestere, Sztolyka Zoltán fogadta. Elmondása szerint hátrány ugyan hogy távol van mindentől a település, - az információ később ér el hozzájuk - de a távolság előny is, hiszen náluk tiszta a levegő és nyíltszívű emberek élnek. A faluban 800-an laknak, van minden; óvoda, iskola, posta, gyógyszertár, rendőrség, éppen csak kórház nincs - mondta mosolyogva. 100 hektáron gazdálkodnak, gépparkkal rendelkeznek, sertésekkel foglalkoznak, vágóhídjuk, szociális boltjuk van, gyümölcsöst gondoznak, gyümölcsfeldolgozót működtetnek csak a teljesség igénye nélkül sorolta.
A város első embere szerint a munkahelyteremtés mellett a legfontosabb eleme a falu életének a KÖZÖSSÉGEK léte, azok aktív közreműködése. Jól példázta ezt a kivetítőn levetített rövid kis jelenet; a város apraja - nagyja néptáncolt egy rendezvényen, vagy éppen amatőr színjátszók közt fedezhettük fel az iskola igazgatót, a falu rendőrét vagy akár a polgármester urat.
Büszkék múltjukra, sokszínű kulturális örökségükre, a városban működő általános iskolájukra, (3 település diákokjai járnak a pályázatból felújított iskolába) és persze a foglalkoztatásra, hiszen segítik minden erejükkel a sokszorosan hátrányos térségben élő emberek munkához jutását.
„A szatmári ember olyan, minta a szatmári föld; ritka nehéz dolgozni vele, de ha sikerül, akkor nagyon ragaszkodó.” - mondta mielőtt elbúcsúzott békési vendégeitől Sztolyka Zoltán. (hiszen állandó mozgásban él, épp egy konferenciára sietett el)
A nap további részében az önkormányzat gazdasági udvarában, – a volt TSZ területén – a helyi alapítvány vezetője mutatta be a falu „önellátó” mivoltát. Földeken gazdálkodnak az önkormányzat gépeivel, amit az önkormányzat emberi javítanak. Megtermelik a sertéseknek való takarmányt, majd a sertéstelep „lakóit” saját vágóhídjukon feldolgozzák és értékesítik, ezzel elsősorban a falu igényeit szolgálják ki. A település gyümölcsössel is rendelkezik, amit helyben dolgoznak fel. Például lekvárt főznek kicsik és nagyok az erre a célra szépen kialakított rézüstökben. Hagyományt ápolnak, közösségeket építenek egyben.
Látogatásunkkor éppen egy másik helyszínen kerítésoszlop elemeket készített 4 fő önkormányzati dolgozó, amit az új telepítésű gyümölcsösök bekerítésére használnak majd, de emellett térburkolati elemeket is készítenek, ha igény van rá. Lovakkal, lovaskocsikkal is találkoztunk. Szintén egy ott dolgozóval beszélgettünk arról, hogy lovaskocsival szállítanak sok mindent a drága gázolaj üzemű autók helyett.
Számunkra az egyik legérdekesebb eleme a falunak a Szociális Bolt volt, amely egy átlagos boltot jelent azzal a különbséggel, hogy a falubeli "Mari néni" uborkáját is lehet itt kapni. Olcsó és a helyi alapanyagokra, helyi termékekre épít, nem beszélve arról, hogy itt is, 3 ember jut munkalehetőséghez.
Pályázatból hoztak létre nemrégiben egy gyümölcsfeldolgozó üzemet, ahol 8 embernek biztosítanak állandó munkahelyet. Korszerű gépek segítségével nagyon finom ivólevet és lekvárt készítenek. (kóstolhattuk!) Sajnálatos módon idén tavasszal jégverés érte a falut. Nagy kár tett a gyümölcsösükbe, ami azt jelenti, hogy csak próbaüzemelés alatt működik jelenleg a feldolgozó.
Az iskola szépen felújított ebédlőjében ebéddel vártak bennünket, majd indulás előtt összebarátkoztunk az ott játszó gyerekekkel. Nagyon nyitottak, kedvesek voltak, azonnal játékra invitáltak bennünket.
Az utolsó állomása kirándulásunknak a helyi nyugdíjas ház volt, ahol egyfajta egyházi teadélután közepébe csöppentünk. A közösség jó működését példázza, hogy bár a falu túlnyomó többsége reformátusnak vallja magát és a falu lelkipásztora is az, ha mégis van katolikus felekezetű köztük, akkor katolikus énekeket is együtt éneklik aznap.
Moldován-Garas Helga
Köszönjük a Szent Lázár Alapítványnak, hogy részesei lehettünk Rozsály megismerésének, megtapasztalhattuk az ott dolgozók, az ott lakók tenni akarását. A munka és a közösségépítés a hívószó a település életében, amely olyan érték, amely minden kis és közepes település számára minta lehet.
Havrán Vivienn (tanuló)
Jó volt megismerni emberek életét, munkáját, mindennapi tevékenységét, kultúráját. Tanulságos és egyben elgondolkodtató, hogy így is lehet hétköznapokat megélni; mindenki „együtt – egymásért”.
Zuba Antónia (tanuló)
Jó volt hallani, hogy a rozsályi emberek szívesen beszéltek munkájukról, közösségükről. A helyi alapítvány vezetőjének előadása nagyon megindító volt; maximális önzetlenség, tenni akarás jellemezte minden mondatát. Bár lehetősége lett volna több pénzért, kevesebbet dolgozni más munkahelyen, mégis ő a rögös utat választotta, a helyi emberek munkához segítését minden áron.
Szabó Tamás (tanuló)
Mikor az embert 25 kisgyermek letámadja az iskola focipályáján azokkal a kérdésekkel - Hogy hívnak? Hány éves vagy? Mikor jössz újra Rozsályra? – hihetetlen érzés. Aranyosak, boldogok és őszintén közvetlenek voltak velem. Igaz csak pár percet tudtunk együtt focizni, mégis nagyon örültek a messziről jött idegeneknek, a pár cselnek a közös fotónak.
A gyümölcsfeldolgozó üzem „Nyami” ivólevét is csak dicsérni tudom, a falu dolgozóinak almából és meggyből készült finom italát.
